Direkt nekünk fanzine volt
Valahogy nem hiszek a véletlenekben. Nem is csoda. Már a Leltár fogadtatása is sejtetni engedte, hogy a Telep egy jó hely, jó emberekkel. Amikor először beszélgettünk Trellay Leventével, akiről kiderült, hogy szoros szálak kötik az építészethez, izgalmas grafikák vettek minket körül, amik egy fanzine kiállításának képei voltak. Pár héttel később ugyanott ülve, már az alkotók képviseletében mesélt nekünk Fekete Jósef (Jofó) a Direkt fanzine születéséről, működéséről. Valahogy nekünk szólt.
Erre ugyanis senki nem kérte őket. Imádom azt, amikor emberek olyat csinálnak amire senki sem kérte őket, ettől lesz valami hiteles számomra. Olyan galéria, ami a többi belvárosi sörözőben nincs, mert értéke sörben, pénzben nem mérhető. Olyan magazin, ami nem a megtérülésről szól. Olyan Leltáron, ami a semmiből lett, és senki nem kérte, hogy legyen.
Ez nem lehet véletlen.
Valószínüleg mindenkinek más miatt volt Jofó elmesélése izgalmas. Érdekes volt, ahogyan a semmiből felépítették, majd mostanra profin fejlesztik a fanzine működését. Nyíregyházáról indult útjára, mára pedig a MOME oktatóitól kezdve, amatőr grafikusok is publikálnak benne.
A legérdekesebb számomra mégis az a szűrő, amit az alkotók szeme jelent. Mi az, ami egybe kovácsolta ezeket az embereket? Megtalálták egymást, és valahogy egy húron pendülnek. Képesek közösen alkotni, egy közegként, mindeközben semmilyen felső irányítás nem érezhető. Talán éppen ezért tudnak ilyen sokféle szemszögből hozzányúlni egy témához. Ez volna egy megtestesült diskurzus? Étritek mire célzok?
Mi hogy állunk ezzel? Ezt nemcsak azért kérdezem, mert mindig is hiányoltam az efféle l'art pour l'art építészetet, hanem azért, mert a grafikákban mindig fellelhető egy olyan tartalom, ami nem engedi magát elsőre megfejteni. Az, ami miatt érdemes újra meg újra megnézni, olvasgatni. Hol van ez a többlet abban az építészetben, aminek koncepciói egy ábrasorban kifejthetők?
A "20 words or less" világát éljük. Tudom, ez van. Ha nem érteted meg magad nem építik meg. Ha nem rágod a szájukba nem bíznak meg. Számomra mégis úgy tűnik, hogy a logikusan kifejthető, magyarázható, indokolható építészet egy zsákutca, ami az unalomtól fulladozik, ezért keresi a könnyű drogok vérpezsdítő hatását. Gyönyörű fotók, diagrammok, fétisizált eszmék....
Valahogy olyan, mintha a kötők elfelejtenének verseket írni, mert már csak a gyógyszergyárak reklámszövegeire van megbízásuk. A grafikusok is alkalmazott művészek, mégis megtalálják maguknak a helyet, ahol állást foglalhatnak, ahol kifejezhetik magukat. Vajon mi meg tudnánk mindezt tenni? Mit csinálnánk, ha bármit tervezhetnénk? Milyen belső alkotói világunk jelenne meg egy házon és kinek jelentene ez annyit, hogy a végén még meg is építése? Én hiszem, hogy több becsületünk lenne, mert ez lenne az amire nem mondhtná bárki: "Majd én megoldom magamnak.!"
Aki ott volt, és aki nem volt ott! Ismerkedjetek ezzel a furcsa senki nem kért pont ezért jól esik világgal, és gondolkozzatok miként tudnátok ti ilyet a saját szakmátokban művelni!
Itt találjátok a régebbi ablak-zsiráf füzetet:
http://vimeo.com/24782911
http://issuu.com/direkt-fanzine/docs/zsirafablak
Itt pedig az új Bestiarium Hungacirum-ot:
http://vimeo.com/65427405
Végezetül a közös gondolkodás megkoronázásaként megkértük Jofót hangolódjon ránk és álmodjon nekünk egy logót. Már a leltáron bedobtuk a témát a közösbe, ahol műkdött a demokrácia. Ezek voltak a leltáron vetített vázlatok:
A közös gondolkodás a facebookon folytatódott:
Végül a logónk megtalált minket, és mi nagyon boldogok vagyunk vele!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése