2013. szeptember 27., péntek

LELTÁR Vol. 15. - Debreceni pályázat, ahogy ők látták


2013. szeptember 25., 19:00
Budapest, Hungary, volt Közhely / új nevén Atelier - V. kerület Kecskeméti utca 3. 

Újabb LELTÁR, újabb tapasztalatok. Tematikus estünk alatt a debreceni intermodális csomópontra kiírt tervpályázat nevezői mesélhették el egymásnak és nekünk, hogy belőlük mit hozott ki egy ilyen nagy volumenű feladat. A kritizáló szempárok, a sürgető idő és a feszült rivalizálás hiánya oldott hangulatot teremtett és előhozta előadóinkból azt a bensőséges beszélőkét, ami egy ilyen közegbe illik. Nyugodtan, egymás terveire reagálva kialakult gyorsan a leltáros felállás: előadásból gyorsan beszélgetés kerekedett, amit a szintén aktív közönség késő estig figyelemmel díjazott.


2013. szeptember 18., szerda

LELTÁR vol.15 2013. szeptember 25. 19:00




2013. szeptember 25., 19:00
Budapest, Hungary, volt Közhely / új nevén Atelier - V. kerület Kecskeméti utca 3.  

Nemrégiben kihirdették a debreceni intermodális csomópontra kiírt tervpályázat eredményét, amin a hazai tervezőirodák krémje vett részt. Az általuk létrehozott szellemi termékeket összetéve a kortárs hazai építészetet általában jellemző, fontos dokumentumot kapunk. A feladat azonos, mégis ahány iroda, annyiféle megoldás született, variációk egy témára – egy igazi inspirációs kincsesbánya mindannyiunknak.

A Leltár tagok között akadnak néhányan, akik kisebb-nagyobb tervezőirodákban maguk is részt vettek a pályaművek kidolgozásában, ezért a következő alkalommal az ő tolmácsolásukban hallhatunk a tervek részleteiről, és az irodák mindennapjairól.

-Szabó Tímea és Mezey Tamás, BORD Stúdió
-Baranyi Ágnes, Dévényi Tamás és csapata
-Szabó Máté és Papp Dóri, KÖZTI
-Kenéz Gergely, Jedlicska Gergely, ÉpStudio
-Zétényi Zsófia és Ónodi Szabó Ákos, BAHCS
-Dévényi Márton és Gyürki-Kiss Pál, MARP
-Palotai Dániel, DMB műterem

Vedd a bulit górcső alá!


2013. szeptember 17., kedd

Gondolatok Sasvári Áron diplomaterve kapcsán

Imádom amikor provokálnak. Szeretek felülni neki, és elengedni magam.

A képen látható terv igen magas labda volt. Majdnem le is csaptuk.


Dávid! Igazad van! Valahogyan olyan, mintha Dobai ott állna valamelyik ablak mögött és bámulna kifelé.

Ez az én személyes érzésem, emiatt nem estem ott és akkor neki jobban. Leltáron ugyebár vannak szabályok, amiket igyekszünk betartani. Nem bárntunk senkit. Valahogy nem úgy jött ki a lépés, és Áront nem ismerve nem mertem lépni. Mostanra nem bánom.

Megértettem valamit. Mégpedig azt, hogy ebben a kontextusban ez a poén nem lehetett vicces. Pedig lehetett volna. Később tudtam meg, hogy ez a ház egyáltalán nem akart senkinek tetszeni, hanem egy absztrakt alkotásként, a terv koncepciójával együtt egyfajta ál-komoly terv volt. És akkor leesett.
Ez mutatta meg mennyire komolyan vesszük magunkat. Kutatásként igenis tanulásgosnak tűnik. Mindig is híve voltam annak, hogy egy felvetés mentén, egy kérdésre elviekben válaszolva tervezzük. Akár hibás végeredménnyel. Végül pedig nem ismertem fel a hőn áhított science-fiction-t, pedig az orrom előtt állt!

Azért nem ismertem fel, mert Dobai ott állt az ablakban és elvonta a figyelmemet.

Engedjetek meg egy feltételezést:
Ez az egész ház kérdőjelek sora:
Mi van, ha úgy tervezünk, ahogyan bizonyos tanáraink mondják? Mi van, ha engedünk nekik? Mi van, ha egyszerűen praktikummá csupaszítjuk az építészetet?
Hát pont ez. Ha ezt egyszerűen kimondjuk nem üt úgy mellbe, mint amikor valaki rászánja az időt és energiát, kockáztatja a diplomáját és végigcsinálja.

Kemény mi?

Na mit szóltok ehhez a nézőponthoz?

Kőkofa

( A gondolat Smiló Dávid blogbejegyzése kapcsán született:
http://kerultkialakitasra.tumblr.com/post/57433852562/ezzel-a-tervvel-semmi-baj-nem-lenne-ha-dobai#notes )

Leltár vol.14 - Minden ami izgalmas!


Azoknak akik nem tudtak eljönni.

2013.09.11.

Ismét jó volt. 

Tudom, mindig ezt mondom. 

Tényleg az volt!

A hideg elől behúzódtunk a Közhely különtermébe. Aznap derült ki, hogy régi vendéglátóink, a Telep üzemeltetői vezetik ezentúl a helyet. Ne lepődjetek hát meg amikor legközelebb Atelier néven emlegetjük. Változások lesznek , mi pedig ismét otthonra leltünk. Köszönjük!!!!

Ezúttal nem volt témája az estének, egyszerűen megnéztünk pár projektet, ami érdekesnek tűnt. Nagyon köszönjük a közönség soraiban ülőknek, hogy aktívan és érdeklődve voltak jelen. Nem is csoda, hiszen remek előadásokat hallhattunk. Először a Studio Nomád Placc fesztiválra készített installációját nézhettük meg. Eszelős módjára felkötözött kábelcsövek, melyek Csepel egyik elterülő lapostetős épületének alsó és felső világát hivatott összekötni. A felső lakók vették a "W" üzenetét.


















Később kiderült, hogy Kenéz Gergely és Jedlicska Gergely álmodtak egy igazi építész papírboltot. Ellenőriztem, tényleg ránk szabták. Végre! Ki is fosztottam. Az egyetem tőszomszédságában található bolt működése és belsőépítészete is az ő kreativitásukat dícséri.





Az igazi stand-up ezután következett. Barcza Gergely nemcsak zseniális repülőterével kápráztatta el az agymenések rajongóit. A reptérburkolatból épített monumentális kocka-emlékmű utópiája egyszerűen megkérdőjelezhetetlen. Megettük. Az egész embert jó volt nézni. A kiskori balettozásától az otthonába vezető ajtó elborult megoldásáig. Az I love Nyíregyháza pólóról már nem is beszélve.



Kiderült, hogy Ongjerth Dániel és társai alulról jövő várostervezéssel szépen rendbe fogják tenni az egyetem környékét. Durván hangzik, de az ő kezdeményezésük előbb fog célt érni, mint a mi drága és okos terveink, amelyek a felülről jövő irányításban bíznak. Tudom, szoktunk mi is okos programokat kitalálni, de ezek a srácok meg is csinálják. Már 5 olyan helyiséget sikerült az önkormányzat üresen álló bérleményei közül megszerezniük, amely most műteremként várja az őket használó alkotókat. Ismét érdekes volt, ahogyan az alulról induló kezdeményezések összetalálkoznak. Kívánunk kitatást a világ megváltásához!


























Készüljetek, mert nemsokára újra leltározunk!

Kőkofa

2013. szeptember 14., szombat

MIM City_a volt Labor MIM laboratóriumi Műszergyárának újrahasznosítása - Hory Gergely




Egy történet úgy kerek, ha a kör bezárul. Elvileg. Mi van, ha senkit sem érdekel, hogy a kör bezárult-e? Engem nem érdekel. 
Van ugyanis egy hatalmas ház a Tűzoltó utcában, amit még romkocsmaként ismertünk. 



Hory Gergő fogta magát és egy rugalmasan fejleszthető start-up keltetőt tervezett ide. Mi pedig lelkesen hallgattunk és figyeltük amint a gondosan felépített program az utolsó részletig kifejtésre került.



Végy egy házat. Kezd el felújítani. Amikor kész van egy része, az alap funkciók bekerülhetnek. Begyűjtik az utcán kószáló kreatív és magányos embereket. Ez volna az ötletgyárban az alapagyag ugyebár.



Keverd el az alapanyagokat alaposan. Ez volna a receptúra a gyors sikerhez. Persze tudjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű, de megéri sokat elindítani, mert nem tudni mikor jön be az igazi. Amint kipattan egy szikra mehet tovább a gyártósoron, azaz kapnak egy saját irodát a kitalálók. 



Itt jön azonban a terv legszebb része. Gergő saját start-up ötlete, ami nélkül az egész nem volna hiteles. Ahogyan ezt az irodát fejlesztik, perszonalizálják segít nekik abban, hogy sajátjuknak érezzék az irodájukat. Olyasmi ez, mint egy csapatépítő tréning. 
Nem az a lényeg, hogy ez mennyire fontos, vagy reális. Pont azért kell kiemelni ezt a mozzanatot, mert itt van Gergő számára az a pont, (feltételezésem szerint, javíts ki, ha nem így van!) ahol ő maga perszonalizálja a saját diplomamunkáját, és bizonyítja, hogy hisz a start-up világában.




Egyfajta szociális érzékenységgel megengedi a kreatív kis csapatnak, hogy maguk alakítsák ki és lakják be a kis irodájukat. Ez fontos. Nagyon fontos.




A ház aljában lévő CNC műhely a fenti utasításokat várja, arra vonatkozólag, hogy milyen méretű és geometriájú vázat vágjon a leendő térelválasztó falaknak. 



Amint a cég kinőtte az inkubátort, mert olyan szuper ötlete támadt, hogy már saját lábán is megáll, sőt nem fér el a régi kis irodájában, elmehet világgá. És a történet kezdődhet elölről. Egy igazi ötletgyár.
A terv szépsége az volt, hogy a történet nem zárult be teljesen. Számomra legalábbis. Látszólag teljesen kerek, de ott van egy pici pont, ahol nem ér össze az ív két vége. Ez a pont az a lazaság, amivel nem akadt fenn a tervező az akadályokon. Nem lehet ilyenkor túl realistának lenni. Mindenre kitér, és nagyvonalúan ad egy megoldást. Nem görcsösen, okoskodóan, hanem magabiztosan.A start-up lelke ugyanis az a lendület, ami nem tűri az illúzióromboló megjegyzéseket. Aki csinálja megcsinálja. Mert ő hisz benne. Miután ez ragadós, és hiteles lesz, más is hinni fogja. És így indul a lácreakció. Ez a kiszámíthatatlan tényező minden új ötletnél. Ezért szép a világ.

Ti is látjátok milyen szép a világ?

Kőkofa