2013. július 23., kedd

Mukkanó utcák Monoron
























2012 januárjában lehetett. A Leltár akkor még a Bálint tetőterében volt, kevesen volunk, de az volt az egyik legjobb este. Mindenki mindenfélét vetített. Csak bedobáltuk amin éppen dolgozunk. Így került elő a Muki Pix is.
A Szövetség 39 odáid jutott, hogy egy igazi interaktív térburkolatot tervezhetett Monor főutcájára. Egyedi, világítós, mesélő burkolatot álmodtak, igazán érdekes volt hallgatni, elképzeltük, hogy ez mennyire jó is lenne.

Őszinte leszek: nem hittem, hogy ezt tényleg meg fogják csinálni. Azt reméltem, hogy ha csak egy részét sikerülne végigvinni az már jó is volna. Azt, hogy ezeket a végén ne hagyják el, és azt, hogy ezek tényleg működjenek, nem beszélve arról, hogy a helyhez köthető történetekről meséljenek... szóval kicsit olyan volt, mintha egy terv volna. Egy terv, ami álom marad. Erre tessék: megcsinálták!



Tudom, hogy a Szövetségben dolgozó fiatalok nemcsak kreatívak, hanem életképesek is. Erre bizonyíték ez a gyönyörű munka. Nemcsak kitalálni, hanem végigcsinálni kell a dolgokat. Ehhez egy jól működő csapat kell, tele lelkes és kitartó emberekkel. Úgy tűnik itt ezzel nem volt gond.


























Remélem mihamarabb bemutatják nekünk újra az egészet és akkor többet is megtudunk, főleg arról, hogy hogyan csinálták! Ezalatt nemcsak a kivitelezésre gondolok, hanem arra a kommunikációra, ami feltétlen szükséges ahhoz, hogy ma egy munka ne fulladjon be.
Ez nem az a fajta projekt ugyanis, amit senki sem kért. Ezt igenis akarták. Sokan, különben nem valósult volna meg. Nagyon kellett ezt a tervet szeretniük, amikor a sok-sok egyedi mintát meg kellet tervezni, amikor a sok-sok különböző sablont le kellett gyártani, majd egyenként mindegyikbe elektronikát szerelni. Ez bizony munka. Kő kemény munka. Biztosan meg lehetett volna úszni kevesebb energiabefektetéssel, de a Szöviben ez nem szokott cél lenni. Ott még megvan a kétkezi munka örömébe vetett hit, ami bizony meghálálja magát.
Engem a régi épületszobrászok odaadó munkakedvére emlékeztet ahogyan nekiállnak és dolgoznak. Talán pont ez a többlet, ami a munka folyamán beépül az anyagba és kiköszön belőle. Azon fiatalok személyisége, akik kisznek abban, amit cisnálnak. És ez ragadós, nagyon is. Évről évre egyre több fiatalt fertőz meg a Szövetség 39 és ez jó így.

Járványt Kívánok!

Kőkofa

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése